A világ egyik legismertebb süteményének eredetéről számtalan mítosz terjed, mutatjuk, melyik tűnik a legvalószínűbbnek. 

Bizonyára már kóstoltuk a klasszikus amerikai édességet, a csokis kekszet (chocolate chip cookie), amelyet előszeretettel majszolnak a tengerentúlon készült sorozatok és filmek szereplői is. A kör alakú, csokoládédarabokkal megtöltött keksz ma már világszerte bármelyik élelmiszerboltban elérhető, ám sokan nem tudják, hogy a története az 1930-as évekig nyúlik vissza. Az eredetével kapcsolatban több legenda is terjed, ám annyi biztos, hogy a feltalálása a Massachusetts államban élő étteremtulajdonos, Ruth Graves Wakefield nevéhez köthető – ő szolgálta fel először a Toll House Inn nevű bisztrójában az édességet. 

A házias ételeket kínáló étterem ekkoriban nagyon népszerű volt, a főételek mellett ugyanis többféle íncsiklandó desszertet lehetett megkóstolni, ilyen volt például a vajkaramellás-diós sütemény, fagylalttal kombinálva. A legelterjedtebb mítosz szerint Wakefield egy nap, sütés közben kifogyott az édességhez szükséges alapanyagokból, ezért kénytelen volt improvizálni, így kisebb darabokra vágta a csokoládét, és a sütemény tésztájába szórva sütötte meg – írja a Love Food. 

A New Yorker magazin részletes beszámolója azonban kiemeli, hogy a csokis keksz feltalálásának semmi köze a véletlenhez. Mint írják, Carolyn Wyman író a 2013-ban megjelent Great American Chocolate Chip Cookie Book című könyvében meggyőzően érvel amellett, hogy Wakefield, aki háztartási diplomával (az 1900-as évek elején népszerű kurzus, amiben a nők a varrás, a főzés és a gyereknevelés fortélyait tanulhatták) rendelkezett, ráadásul maximalizmusáról volt ismert, sosem hagyta volna, hogy hogy a desszertjeiről híres étterme a nap közepén kifogyjon az alapvető összetevőkből. A könyv elmélete szerint az étteremtulajdonos a kemény munka és a folyamatos kísérletezés révén találta fel a csokis kekszet, ami később meghódította az egész országot. 

A siker titka

Ha szimplán üzleti szempont szerint nézzük, a válasz egyszerű: a csokis keksz iránt szinte azonnal óriási lett a kereslet, így az étterem hírneve hamar elért a Nestlé élelmiszergyártó óriáscéghez is. A gyártó 1939-ban életre szóló csokoládé-ellátást és egy amerikai dollárt ajánlott Wakefieldnek, cserébe a Toll House névért, valamint azért, hogy feltüntethesse a receptet az egyik termék hátoldalán. Hozzá kell tenni, hogy a sikerében a recept egyszerűsége és elérhetősége is szerepet játszott. A ’20-’30-as években tomboló nagy gazdasági világválság idején az egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerülő, nélkülöző családok számára ugyanis kényelmes, ám olcsó megoldást jelentett a mindössze néhány összetevős, végtelen módon variálható sütemény. Érdekesség, hogy Amerika belépése a második világháborúba csak fokozta a népszerűségét, pláne hogy a Toll House-sütik a tengerentúli amerikai katonáknak küldött csomagok gyakori alkotóelemeivé váltak.

Az eredeti recept különben lisztből, vajból, barna- és kristálycukorból, valamint csokoládéforgácsból, tojásból és vaníliából áll össze. Ma már azonban számtalan márka kínálja a saját verzióját a boltokban, ahogy az otthon készített változatához is végtelen mennyiségű receptet találunk az interneten.

Képek forrása: Shutterstock