A ketchup tökéletesen passzol a sült krumplihoz, a különböző hamburgerekhez, de gyakorlatilag bármilyen ételt ízesíthetünk vele. A népszerűsége ellenére azonban csak kevesen tudják, hogy valaha gyógyszerként funkcionált, sőt, a paradicsomalapú ketchup igazából pirula formában is létezett.

A ketchup eredete után kutatva hamar rájövünk, hogy eleinte valójában nem is paradicsomból készült: az ázsiai eredetű halszószból („ge-thcup”-ból vagy „koe-cheup”-ból) alakult ki, amit a távol-keleten járó európai kereskedők fedeztek fel. Hazatérve átdolgozták a receptet, és egy sörös, szardellás mártásként kezdték el használni. A feljegyzések szerint az első paradicsomalapú ketchupot 1812-ben egy James Meade nevű tudós és kertészmérnök készítette el. Akkoriban azonban a növény hírneve kétes volt Amerikában és Európában egyaránt – a paradicsom ugyanis hasonlított a mérgező nadragulyára, ezért sokan féltek tőle. A közhiedelem az 1830-as évekre kezdett megváltozni: 1834-ben Dr. John Cook Bennett, egy Ohio állambeli orvos már orvosságként árulta a ketchupot: azt állította, hogy az általa kifejlesztett szer hatásos hasmenés, sárgaság és emésztési zavarok ellen. Nem sokkal később már tabletta formájában is forgalmazta a koncentrált ketchupot. A „csodafűszer" iránti kereslet rohamosan nőtt, és hamarosan más vállalatok is megjelentek saját ketchupkészítményeikkel és paradicsomos tablettáikkal – írja a Tasting Table.

A gyógyszer népszerűsége sokáig töretlen volt, azonban a készítőknek szembe kellett nézniük egy másik problémával: a paradicsom csupán néhány hónapig volt szezonban, a kereslet viszont egyre csak nőtt. Akkoriban azonban a tartósítás még kezdeti szakaszában járt, így a gyártók, hogy elkerüljék a mennyiség csökkenését, romlott paradicsompüréből készítették a gyógyszert. Hozzá kell tenni, hogy az élelmiszeripar ebben az időben szinte teljesen szabályozatlan volt, ezért a cégek különböző vegyi anyagokkal fedték el a romlott ízt és állagot: a tartósítás érdekében bórsavat, formalint, szalicilsavat és benzoesavat használtak – ma már ezek mindegyike komoly egészségügyi kockázatot jelent. Az így megalkotott „ketchup“ azonban elvesztette a piros színét. Hogy visszaállítsák az árnyalatát, kőszénkátrányt adtak hozzá, amit ma már rákkeltő anyagként tartunk számon.

Az orvosi felhasználásra készült ketchup karrierje végül 1850 körül ért véget, amikor több céget is rajtakaptak, hogy paradicsompirulaként árult hashajtókat forgalmaznak. Ezzel a ketchup gyógyászati hírneve végérvényesen megroppant, a kereslet pedig drasztikusan visszaesett.

Több mint ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre megérkezzen a ketchup új korszaka: a Heinz ekkor lépett piacra egy olyan változattal, amely nemcsak finom és hosszan eltartható volt, hanem mentes minden mérgező adalékanyagtól – ezzel megszületett az igazi ketchup, amit ma is ismerünk.

Képek forrása: Unsplash