A mogyorót ma jellemzően önmagában vagy süteményekben fogyasztjuk, pedig a történelem során ennél sokkal jelentősebb szerepe is volt.

A földimogyoró – pontosabban a belőle kinyert olaj – a múltban a konyhai használat mellett a robbanóanyagok előállításában is szerepet kapott. A 19. században, amikor a vegyipar még kialakulóban volt, az olajból nyert glicerin az egyik fő kiindulási anyag volt a nitroglicerin előállításához, amelyet Alfred Nobel az 1860-as években a dinamit kulcsfontosságú összetevőjeként használt. Természetesen nem a mogyoró volt az egyetlen lehetőség: más alapanyagokból is előállítható volt a nitroglicerin, így a mogyoró inkább különleges történeti érdekességként maradt fenn – írja az Irish Times.

Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a mogyoró- és olajosmag-fogyasztás – beleértve a diót, mákot, mandulát és más magvakat – valójában egészen alacsony. A KSH (Központi Statisztikai Hivatal) 2010-es statisztikája szerint évente mindössze 1,5–1,8 kilogramm jutott egy főre. A javasolt napi mennyiség azonban körülbelül 30–40 gramm (egy kis maroknyi), ami segíthet a szívbetegségek kockázatának csökkentésében, és akár a fogyásban is.

Képek forrása: Unsplash/Shutterstock