A kalózok étrendjéről inkább a sült húsok és a rum jut eszünkbe, pedig a tengeren egy meglepően gazdag, salátának nevezett fogás is népszerű volt.

A 17. századi angol konyhából származó salmagundi névre keresztelt fogás mai szemmel inkább egy gazdagon megrakott hidegtálra hasonlított, mint klasszikus salátára. A hajósok és kalózok többféle húst, halat, savanyított zöldséget, tojást és gyümölcsöt halmoztak egy tálra, majd az egészet fűszerekkel, mustármaggal, olajjal és ecettel ízesítették. David Reinhardt 1997-ben megjelent Pirates and Piracy című könyvében úgy írja le a salmagundit, mint valóságos tengeri maradékmentő lakomát. Teknőshús, hal, sertés, csirke, sózott marhahús, sonka, kacsa és galamb is kerülhetett bele. A húsokat megsütötték és bepácolták, majd káposztával, szardellával, savanyított heringgel, mangóval, főtt tojással, pálmaszívvel (a pálmafajták fiatal, még ki nem nyílt hajtásbéléséből nyert, ropogós, enyhén édeskás és diós ízű csemege), hagymával, olajbogyóval, szőlővel és éppen elérhető savanyított zöldségekkel keverték össze. Egy 1712-ből fennmaradt recept leírása is hasonló összeállításról árulkodik, írja a The Daily Meal.

A népszerűségének egyik oka valószínűleg éppen a rugalmasságában rejlett. A hosszú tengeri utakon abból kellett főzni, ami éppen rendelkezésre állt, ez a fogás pedig szinte bármilyen maradékot elbírt. Az alapanyagokat inkább külön-külön rendezték el egy nagy tálon, így a fogás akár a mai hidegtálak korai elődjének is tekinthető. Húsok, halak, tojás, zöldségek és savanyúságok kerültek egymás mellé, ezért a fogás egyszerre volt praktikus és látványos.

Modern változatban jóval egyszerűbben elkészíthetjük. Maradék sült bárányt, marhahúst, csirkét, sonkát vagy sertéshúst vághatunk falatnyi darabokra, mellé pedig lazacot, garnélát, szardíniát, makrélát vagy tonhalat tehetünk. Jól illenek hozzá az idényzöldségek, például a répa, az uborka, a spárga vagy a zöldbab, de apró főtt vagy sült burgonyával is kiegészíthetjük. Olajbogyó, savanyított zöldségek, érlelt húsok, sajt, koktélparadicsom, retek, kapribogyó és főtt tojás ugyancsak kerülhet a tálra. Az egészet savanykás vinaigrette-tel locsolhatjuk meg, vagy az öntetet külön is kínálhatjuk mellé. A több száz éves kalózsaláta így ma is könnyen újraértelmezhető. A lényege ugyanaz marad, mint egykor a hajókon – használjuk fel, ami éppen kéznél van, rendezzük el egy nagy tálon, és kössük össze az ízeket savanykás, fűszeres öntettel.

Fotók forrása: Unsplash