Egyedi, meglehetősen furcsa története van a corn flakes feltalálásának, ami ráadásul egy családot is szétszakított.  

Talán senkinek sem kell bemutatni a kukoricapelyhet, ami világszerte az egyik legnépszerűbb reggelijének számít. A Kellogg’s márkanévről ma már valószínűleg mindenkinek a boltokban felsorakozó színes, cukros gabonapelyhek jutnak eszébe, ám a nem is olyan távoli múltban a név és az étel is egészen mást jelentett. A népszerű müzli története egészen a 19. századig nyúlik vissza, a neve pedig az amerikai Battle Creek városában élő Kellogg testvérekhez köthető. Habár a szigorú, adventista családban nevelkedő gyerekek, John Harvey és Will Keith Kellogg évekig közösen építették a márkát, a híres kukoricapehely feltalálása valójában az idősebb testvér, John Harvey Kellogg nevéhez fűződik – írja a Food Republic.

Miután John Harvey Kellogg 1875-ben orvosi diplomát szerzett, megalapította a világ első wellness intézményét, a Battle Creek-i Orvosi és Sebészeti Szanatóriumot. A feljegyzések szerint már gyerekkora óta hivatásának tekintette az egészséges életmód népszerűsítését, így elítélte a dohányzást, a húst, az alkoholt és a szexet is – filozófiáját „tiszta életmódnak” nevezte, ahogy elsődleges feladatának tartotta, hogy megszabadítsa a pácienseit a „tisztátlanságtól”. Úgy vélte, hogy a gabonafélék és az olajos magvak fogyasztása elősegíti az emésztőrendszer működését. 

Hosszú évek kísérletezését követően Dr. Kellogg „reformkonyhát” hozott létre, amellyel szembement az akkoriban szokássá vált nehéz, zsíros reggelik (gyakran az előző esti zsiradékban sült hús, krumpli és tojás) fogyasztásával. Fontos megemlíteni, hogy a 19. században az ipari forradalmat követően a legtöbb embernek már nem volt szüksége kiadós, tartalmas reggelire, hogy a napokig tartó fizikai munkához elegendő üzemanyagot kapjon – emiatt egyre inkább előtérbe kerültek a gyors, egyszerű reggelik – olvasható a How Stuff Works cikkében.

A corn flakes születése

Az egyik első kísérleteként létrehozott egy zabkeksz-keveréket, vagyis a mai granola elődjét. Az ételt elsősorban a szanatórium betegein tesztelte, akik közül sokan plusz adagokat kértek, amiket hazavihettek – az orvosban ekkor merült fel először a gondolat, hogy akár üzletet is csinálhat a termékeivel. Nem sokkal később azonban rájött, hogy a granola meglehetősen kemény állaga miatt nem volt túl praktikus harapnivaló a betegek számára, hiszen azok közül a legtöbben rossz fogakkal, fogínyproblémákkal küzdöttek. Adott volt tehát, hogy egy könnyen fogyasztható verziót kellett kifejlesztenie, ami végül – a véletlennek köszönhetően, de sikerült. 

A legenda szerint 1898-ban a konyhájában megmaradt egy adag gabonából készült tészta, ami penészedni kezdett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az orvos vékony szeletekre vágta, majd ropogósra sütötte azt. Így jött létre a klasszikus kukoricapehely, melyet a következő néhány évben a testvére, Will fejlesztett tovább.

Érdekesség, hogy egy másik népszerű mítosz szerint az egészségtudatosság nevében a maga is cölibátusban élő orvos eredetileg abból a célból találta fel a kukoricapelyhet, hogy azzal elrettentse pácienseit az önkielégítéstől – habár ezzel kapcsolatban nincsenek fennmaradt bizonyítékok. 

A kukoricapehely sikere tönkretette a családot

Míg John Harvey Kellogg az étel előállításával foglalkozott, addig a remek üzleti érzékkel rendelkező testvére elsősorban a könyvelésért és az operatív feladatokért felelt. Részben emiatt is óriási szerepe volt abban, hogy a Kellogg's Corn Flakes világhírű ismertségre tett szert. A hírek szerint a kezdeti sikereket követően szembement a bátyja egészségtudatos elvével és cukorral, valamint a ropogós textúra érdekében kukoricával egészítette ki a gabonapelyhet, hogy finomabbá – és sokkal kelendőbbé tegye azt. John Harvey-t azonban nem érdekelte az üzlet, továbbra is csak az egészséges életmód népszerűsítésére törekedett. Ezt követően Will a saját lábára állt, elkezdte árulni a termékük édesebb ízű, élvezetesebb változatát, és hamarosan ikonikussá tette azt – írja a Forbes.

Ahogy a Kellogg-birodalom nőtt, úgy romlott meg a testvérek közötti kapcsolat. Évekig tartó jogi vita alakult ki arról, hogy melyikük az „igazi” Kellogg, akit a cég illet. A pereskedés során végül Will nyert, így bátyja amellett, hogy a perköltségek megtérítésére kényszerült, soha többé nem használhatta márkanévként a saját nevét. A testvérek ezután életük hátralévő részében alig beszéltek egymással. Habár kettőjük között visszavonhatatlanul elmérgesedett a viszony, a Kellogg’s a mai napig Amerika – és a világ – egyik elsőszámú gabonapehely-márkája. 

Képek forrása: Shutterstock