Ugrás a fő tartalomra

Egykor az ördög eszközének tartották, ma mégis minden asztalon ott van

Egykor az ördög eszközének tartották, ma mégis minden asztalon ott van

Egy középkori lakomára a vendégeknek még olyasmit is magukkal kellett vinniük, amit ma minden étteremben készen kapunk.

Ma már természetesnek vesszük, hogy az étkezéshez szükséges evőeszközök ott várnak minket az asztalon, ez azonban régen korántsem volt magától értetődő. A középkorban a vendégek gyakran saját kést vittek magukkal a lakomákra, mivel a házigazdák nem feltétlenül gondoskodtak róla. Az akkoriban használt kések ráadásul jóval hegyesebbek voltak a maiaknál. A hús feldarabolása mellett így szükség esetén fegyverként is használhatták őket.

A lekerekített végű étkezőkések elterjedéséhez a 17. században is hozzájárulhatott. Egy ismert történet szerint a bíborost annyira zavarta, hogy vendégei a kések hegyével piszkálják a fogukat, hogy egyszerűen lecsiszoltatta a pengék végét. Bár a hasonló evőeszközök már korábban is léteztek, a tompa végű kések idővel népszerűvé váltak a francia udvarban, majd Európa más részein is elterjedtek, írja a The Daily Meal

Volt idő, amikor a villa használata botrányt okozott

A 11. századi Velencében állítólag nagy felháborodást keltett egy bizánci előkelő asszony, aki az esküvői lakomáján kétágú aranyvillával evett. Akkoriban ugyanis még kézzel étkeztek, így sokan hivalkodásnak tartották az új szokást. Egyes egyházi személyek még az ördöggel is kapcsolatba hozták a villát, mivel hegyes ágai annak szarvaira emlékeztették őket. Az ellenérzések ellenére az eszköz lassan terjedni kezdett. A 16. században Medici Katalin is hozzájárult népszerűsítéséhez a francia udvarban, ahol az itáliai étkezési szokások még újdonságnak számítottak. Az általános elfogadottságra azonban évszázadokat kellett várni.

A kanál története egészen másként alakult. Már az ókori civilizációk is használtak fából, csontból vagy kagylóhéjból készült változatokat, az egyiptomi előkelőségek pedig aranyból és ezüstből készült, gazdagon díszített darabokkal is rendelkeztek. A középkori Európában a kanál anyaga és kidolgozása a tulajdonos társadalmi helyzetéről is árulkodhatott.

A kés és a villa elhelyezésének is megvannak a szabályai

Az asztali etikett fejlődésével az is fontossá vált, hogyan használjuk és hová tesszük az evőeszközöket. Egy elegáns vacsorán például ma is általános szabály, hogy a tányértól legtávolabb elhelyezett darabokkal kezdünk, majd az egyes fogásoknál fokozatosan haladunk befelé. A kés és a villa tányéron elfoglalt helyzete szintén hordozhat jelentést. Ha egy étteremben étkezés közben szünetet tartunk, a két eszközt egymástól elválasztva hagyhatjuk a tányéron. Amikor viszont befejeztük a fogást, egymással párhuzamosan helyezzük el őket, ezzel jelezve a felszolgálónak, hogy elviheti az edényt. Az ilyen apró szokások országonként és kultúránként eltérhetnek, így ami egy európai étteremben udvarias gesztusnak számít, máshol könnyen félreérthető lehet.


Képek forrása: Unsplash