Ma már szinte elképzelhetetlen lenne egy átlagos konyha paradicsom nélkül – pedig volt idő, amikor a lédús gyümölcsöt sokan mérgezőnek, sőt egyenesen halálosnak tartották. Kevesen tudják, hogy a paradicsom hosszú és kalandos utat járt be, mire Európa-szerte elfogadott és közkedvelt alapanyaggá vált.

A paradicsom a spanyol hódítók révén került Európába. Az egyik legkorábbi európai említése Pietro Andrea Mattioli olasz gyógynövénykutató nevéhez fűződik, aki 1544-ben az árvácskák és a mandragórák közé sorolta a növényt. Elisabeth Whittle kerttörténész szerint egy későbbi, latin nyelvű kiadásban először „pomi d’oro”, vagyis „aranyalma” néven hivatkoztak rá – az elnevezés pedig hamar széles körben elterjedt. Érdekesség, hogy a paradicsomra sokáig nem élelmiszerként, hanem egzotikus dísznövényként tekintettek. A 16. században ugyanis úgy tartották, hogy bár látványra vonzó, ízre és illatra visszataszító – sőt, a közvélekedés szerint fogyasztása hányingert, hányást, vagy akár halált is okozhat. Ennek hátterében az állt, hogy a paradicsomfogyasztást követően több arisztokrata is megbetegedett, néhányan pedig életüket vesztették. A furcsa tünetekre a magyarázat azonban egyszerű: a gazdagok által használt óntányérok magas ólomtartalmúak voltak, a paradicsom pedig magas savtartalma miatt kémiai reakcióba lépett vele, és kioldotta az ólmot a tányérból. Akkoriban viszont erre még senki sem jött rá, így a gyanú a paradicsomra terelődött, és megszületett a „mérgezett alma” mítosza – írja a Smithsonian portál.

Fontos azonban megjegyezni, hogy 2023-ban Joe Schwarcz, a montreali McGill Egyetem oktatója megcáfolta ezt az elméletet: szerinte a paradicsom olyan kis mennyiségű ólmot oldhatott volna ki, amely nem okozott volna tüneteket. Egy sokkal valószínűbb magyarázat szerinte az, hogy a korabeli paradicsomok apróbbak voltak, a növekedésük pedig a mérgező nadragulyához hasonló volt, emiatt a kor gyógynövénykutatói ugyanúgy mérgezőnek vélték.

Paradicsomhernyó és konzervdoboz

A paradicsomtól való általános félelem egészen az 1800-as évekig fennmaradt – ekkor azonban már nem az óntányérok, hanem egy másik hiedelem okozott rettegést. A paradicsomültetvényeket ugyanis ellepte egy hatalmas, zöld hernyó, amelyet ma paradicsomhernyóként ismerünk. A legenda szerint a rovar puszta érintése halált okozhatott – ám, mint sok korábbi félelem, ez is alaptalannak bizonyult.

Bár a gyanakvás sokáig megmaradt, a 19. század folyamán a paradicsom lassan elfogadottá vált. Egyre több recept jelent meg helyi újságokban és folyóiratokban, miközben mezőgazdasági szervezetek vizsgálni és nemesíteni kezdték a növényt.

Az igazi áttörés azonban 1897-ben következett be, amikor Joseph A. Campbell felismerte, hogy a paradicsom kiválóan alkalmas konzerválásra. Kísérletei eredményeképp megszületett a sűrített paradicsomleves, amely nemcsak az amerikai otthonokban vált alapélelmiszerré, hanem világszerte is népszerűvé tette a növényt – végleg leszámolva a „mérgező gyümölcs” hírnevével.

A paradicsom Európában, azon belül hazánkban is rendkívül népszerű alapanyagnak számít, az Agrárszektor cikke szerint egy 2010-es felmérés szerint ugyanis a magyarok fejenként 4,5 kg-ot fogyasztanak évente, a szám pedig évente egyre növekszik. 

Képek forrása: Unsplash