Nem távoli esőerdők ritkaságairól van szó, ezek közül több növény akár az otthonunkban is helyet kaphat.

Acmella oleracea

A Dél-Amerikához köthető Acmella oleracea, más néven iskolavirág vagy zsibbasztófű” első ránézésre ártalmatlan dísznövény: sárga, gombszerű virágokat hoz, levelei pedig a salátákhoz és levesekhez is használhatók. Megkóstolva azonban egészen szokatlan érzést okoz. Csípős-pikáns ízét hamar erős bizsergés, fokozott nyáltermelés és enyhe zsibbadás követheti. A jelenségért elsősorban a spilanthol nevű alkilamid felelős, amely a száj érzőidegeire is hat. A vegyület bizsergető és zsibbasztó hatását kísérletekben is vizsgálták.

Melegkedvelő, fagyérzékeny növény, ezért nálunk legegyszerűbb egynyáriként vagy cserépben nevelni. Napos vagy félárnyékos helyen, tápanyagban gazdag, nedves, de jó vízelvezetésű földben fejlődik jól. A szabadba csak a fagyveszély elmúltával érdemes kitenni.

Pillangóborsó

A pillangóborsó (Clitoria ternatea) gyorsan növő, trópusi kúszónövény, amely elsősorban mélykék virágairól ismert. Ezekből feltűnően kék ital készíthető, amelynek íze meglehetősen visszafogott, enyhén földes – az igazi érdekesség tehát nem az ízében, hanem a színében rejlik. A virág kék színét az antociánok, köztük a ternatinok adják. Ezek a vegyületek érzékenyek a közeg kémhatására, ezért a főzet színe sav hatására megváltozik. Ha például citromlevet adunk hozzá, a kék árnyalat előbb lilába, erősebb savasságnál pedig akár rózsaszínbe is átmehet. Ilyenkor valódi kémiai színváltozás történik.

A pillangóborsó sok napfényt és jó vízelvezetésű földet szeret. Trópusi évelő, mérsékelt égövön azonban többnyire egynyáriként termesztik, így nálunk is ez a legegyszerűbb megoldás. Gyors növekedése miatt érdemes támasztékot adni neki, cserépben pedig erkélyen vagy teraszon is tartható.

Jázminpakóca

A jázminpakóca (Stevia rebaudiana), vagyis a sztívia Brazília és Paraguay meleg vidékeiről származó növény. Levelei meglepően édesek, amit a bennük található szteviol-glikozidok okoznak. Ezek a vegyületek az édes ízt érzékelő receptorokat aktiválják, ezért már kis mennyiségben is erőteljes édességet érzünk. A növény leveleiből kivont szteviol-glikozidokat ezért édesítőszerek készítéséhez is felhasználják.

A jázminpakóca napos helyet, nedves, de jó vízelvezetésű, enyhén savas talajt kedvel. A fagyot nem bírja, ezért Magyarországon tarthatjuk egynyáriként, vagy cserépben nevelve még az első fagy előtt bevihetjük világos, védett helyre.

Csodagyümölcs

A Nyugat-Afrikából származó csodagyümölcs (Synsepalum dulcificum) apró piros bogyója önmagában meglehetősen enyhe ízű. Elfogyasztása után a citrom és más savas ételek hirtelen jóval édesebbnek tűnhetnek. A hatásért a miraculinnevű fehérje felelős, ami kapcsolatba kerül az édes ízt érzékelő receptorokkal, majd savas közegben megváltoztatja azok működését. A savanyú étel tehát nem válik cukrossá, hanem az ízérzékelésünk változik meg átmenetileg.

Otthon ezt a növényt a legnehezebb tartani a négy közül. Trópusi, fagyérzékeny örökzöld cserje, amely savas talajt, meleget, egyenletes nedvességet és inkább szűrt fényt kedvel. Cserépben is nevelhető, de nálunk csak meleg, világos helyen, például fűtött télikertben vagy üvegházban tartható egész évben.

És mi a helyzet a magyar csodabogyóval?

A csodagyümölcsöt nem szabad összekeverni a nálunk is előforduló szúrós csodabogyóval (Ruscus aculeatus). A két növény botanikailag teljesen különböző, és a magyar faj nem rendelkezik a miraculin ízmódosító hatásával. A szúrós csodabogyó Magyarországon őshonos és védett, természetvédelmi értéke jelenleg 10 ezer forint, ezért vadon élő példányait nem szabad gyűjteni.