Az utóbbi években a fine dining konyhákban is egyre gyakrabban felbukkan, pedig megtaláljuk az erdőben is. A különleges alapanyag ráadásul rendkívül jótékony hatással bír.

Tavasszal szinte minden erdőben megtalálható a fenyőrügy, vagyis a fenyőfák friss, zsenge hajtása. Csak rövid ideig, néhány centiméteres állapotában gyűjthető, amíg még puha és világoszöld, később ugyanis gyorsan megkeményedik. Az íze meglepően összetett: citrusos, savanykás, enyhén gyantás, kesernyés jegyekkel. Emiatt előszeretettel alkalmazzák a gasztronómiában, a népi gyógyászatban pedig már régóta ismert. Magas C-vitamin-tartalma mellett klorofillban, karotinoidokban és ásványi anyagokban is gazdag, ezért nyersen a legértékesebb. Elsősorban immunerősítőként tartják számon, főleg a hideg hónapokban. Leginkább légúti panaszok esetén alkalmazzák: segíthet megfázás, köhögés és torokfájás enyhítésében. Hatóanyagai nyákoldóként működnek, így természetes köptetőként támogatják a szervezetet. Emellett gyulladáscsökkentő hatása is ismert, és egyes tapasztalatok szerint az emésztést is segítheti. Felhasználása sokoldalú: teába keverve, szörpként hígítva, vagy akár limonádé és koktél ízesítőjeként is megállja a helyét.

A szirup formáját a Nosalty az erdélyiek „aranyat érő csodaitalaként” említi, amelyet nemcsak megfázás idején használnak. A hidegen készített szirup rendkívül értékes, mivel így megőrizhetők a rügyek hatóanyagai és illóolajai. A végeredményt ráadásul intenzív, mégis frissítően fenyős aroma jellemzi. A fenyőrügy fermentálva is izgalmas alapanyag. A zsenge hajtásokat tiszta üvegbe helyezve, 2%-os sóoldattal felöntve néhány hét alatt különleges, enyhén savanykás, komplex ízvilágú fermentált készítmény hozható létre. A fermentált fenyő salátákhoz, köretekhez és más ételekhez is jól illik.

Mire figyeljünk szedés közben?

A gyűjtéshez tiszta, forgalomtól távoli erdőket érdemes választani, lehetőleg permetezéstől mentes fákkal. A szezon május-júniusra esik, amikor megjelennek az új hajtások. Fontos, hogy mindig körültekintően szedjünk: egy fáról csak keveset, több példányról arányosan gyűjtve, hogy ne károsítsuk a növény fejlődését. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy bizonyos fajok – például a tiszafa – mérgezőek, ezért a biztos növényismeret elengedhetetlen.

Képek forrása: Shutterstock