Szokatlan formája és intenzív illata miatt a Buddha keze az egyik legkülönlegesebb egzotikus citrusféle. Gazdag kulturális jelentéssel bír, felhasználása pedig sokkal sokoldalúbb, mint elsőre gondolnánk.

Első pillantásra nehéz eldönteni, hogy gyümölcsöt vagy egy különleges szobrot látunk: a Buddha keze nevű citrus ugyanis minden, csak nem hétköznapi. A Citrus medica var. sarcodactylis néven ismert növény eredetileg India és Kína térségéből származik, és már évszázadok óta termesztik, főként dísznövényként. Az egzotikus citrusféle nem a lédús gyümölcshúsával hódít, sőt szinte alig tartalmaz levet vagy magot. Igazi értéke a vastag, illóolajokban gazdag héjában rejlik, amely intenzív, édeskés-citrusos illatot áraszt. Nem véletlen, hogy gyakran lakásokban is tartják, természetes illatosítóként. A növény általában bokor vagy kisebb fa formájában fejlődik, és akár 1,5–2 méteres magasságot is elérhet. Virágai fehérek vagy enyhén rózsaszínesek, termései pedig érésük során lilából zöldre, majd élénksárgára változnak. – írja a Thursd. 

Honnan kapta a nevét?

A Buddha keze elnevezés a gyümölcs jellegzetes formájára utal, amely kinyújtott ujjakból álló kézre emlékeztet. Az „ujjak” lehetnek összezáródva vagy szétterülve. A forma a buddhista jelképrendszerhez kapcsolódik: a kéztartások, az úgynevezett mudrák különféle szellemi jelentéseket hordoznak, például áldást vagy együttérzést. Kelet-Ázsiában kifejezetten nagy jelentősége van: Kínában például a szerencse, a hosszú élet és a jólét szimbólumának tartják. Gyakran ajándékozzák ünnepeken, például a holdújév idején, és oltárokon is elhelyezik, mint illatos felajánlást.

Milyen az íze és hogyan használják?

Ha valaki beleharapna, meglepődne, hiszen nem hasonlít a hagyományos citrusfélékhez. Szinte egyáltalán nem tartalmaz lédús gyümölcshúst, ezért nyersen ritkán fogyasztják. Felhasználása mégis sokoldalú: a héját gyakran kandírozzák, süteményekhez és desszertekhez adják, de italok és likőrök ízesítésére is használják. Aromájával cukrot vagy sót is gazdagíthatunk, és jól illik salátaöntetekhez, pácokhoz. Intenzív illata miatt nemcsak a konyhában használják, természetes illatosítóként is megállja a helyét. A gasztronómiában főként séfek és koktélkészítők használják, mert karakteres, mégis kiegyensúlyozott citrusos aromát ad.

A Buddha keze az egyik legősibb citrusféle leszármazottja, így a ma ismert citromok távoli rokona. Különleges megjelenése miatt sok helyen nem is elsősorban élelmiszerként tekintenek rá: gyakran egyszerűen lakásdíszként használják, intenzív illatát pedig természetes térillatosítónak tartják. Látványos formája miatt fotózásokon és enteriőrökben is gyakran feltűnik, inkább dekorációként, mint alapanyagként. Bár sokáig kuriózumnak számított Európában, ma már egyre többen kísérleteznek a termesztésével. Érdekesség, hogy egzotikus eredete ellenére megfelelő körülmények között hazánkban is megterem.

Képek forrása: Pixabay/Unsplash/Shutterstock