Egy új tanulmány szerint az Andok hegység több ezer éves étkezési hagyományai az ott élők szervezetében is nyomot hagyhattak.

Az Andok zord, magashegyi környezetében a burgonya hosszú időn át az egyik legfontosabb táplálékforrást jelentette. A növényt a térségben nagyjából 10 ezer éve háziasították, azóta pedig generációk sora fogyasztotta rendszeresen. Az Amerikai Egyesült Államokban található UCLA és a Buffalói Egyetem kutatói nemrég azt vizsgálták meg, hogy ez a több ezer éves, keményítőben gazdag étrend hatással lehetett-e arra, ahogyan az ott élők szervezete feldolgozza ezeket az élelmiszereket.

A Nature Communications nevű folyóiratban megjelent tanulmányban több mint 3700, 18 és 25 év közötti ember genetikai adatait elemezték 85 különböző népességből. A kutatók az AMY1 nevű génre összpontosítottak, amely a nyálamiláz termeléséért felel. Ez az enzim már a szájban megkezdi a keményítő lebontását, vagyis már az első falatoknál részt vesz például a burgonya emésztésében. Az emberek nem azonos számú AMY1-génkópiával rendelkeznek. A több kópia általában nagyobb nyálamiláz-termeléssel jár együtt, így a szervezet hatékonyabban kezdheti meg a keményítő lebontását. A kutatás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a perui Andok őslakos népességeiben találták meg az AMY1 gén eddig ismert legmagasabb kópiaszámát. A kutatók emellett arra utaló genetikai jeleket is azonosítottak, hogy a magas AMY1-kópiaszámmal rendelkező változat körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt kezdhetett elterjedni a térségben. Ez nagyjából egybeesik a burgonya háziasításának időszakával. A feltételezés szerint a keményítőben gazdag étrend mellett előnyt jelenthetett, ha valakinek a szervezete több nyálamilázt termelt, így ezek a genetikai változatok idővel gyakoribbá válhattak.

A kutatás ugyanakkor nem bizonyítja, hogy önmagában a burgonya idézte elő ezt az alkalmazkodást. Az Andok lakói más keményítőben gazdag élelmiszereket, például quinoát is régóta fogyasztanak, a genetikai változások kialakulását pedig számos környezeti és biológiai tényező befolyásolhatja. Az eredmények jelentősége ezért jóval túlmutat egyetlen növény történetén. A tanulmány azt erősíti, hogy az emberi táplálkozás hosszú távon az evolúcióra is hatással lehet. Ha egy közösség sok generáción keresztül ugyanarra a típusú élelmiszerre támaszkodik, előnybe kerülhetnek azok a genetikai tulajdonságok, amelyek segítik annak hatékonyabb feldolgozását.

A burgonya közben ma is értékes élelmiszernek számít. Szénhidrát mellett rostot, káliumot, B6- és C-vitamint is tartalmaz. A szakértők szerint főzve, párolva vagy sütőben sütve érdemes fogyasztani, és ahol lehet, a héját is célszerű megtartani, mivel abban és közvetlenül alatta több fontos tápanyag található. A mostani eredmények alapján tehát elképzelhető, hogy az Andok több ezer éves burgonyafogyasztása nem pusztán a helyi étkezési kultúrát formálta. Az ehhez hasonló, hosszú időn át fennmaradó étrendi szokások az emberi szervezet keményítőemésztéshez kapcsolódó genetikai alkalmazkodásában is szerepet játszhattak.

Fotók forrása: Unsplash