Életkortól, nemtől, helytől függetlenül a legtöbb ember élete során legalább egyszer ellátogat egy kínai vagy japán étterembe, hogy megízlelje, milyen ételeket fogyasztanak az ázsiai népek ott, a messzi a keleten. A kíváncsiság érthető, hiszen az ázsiai konyha rendkívül változatos. Ez a változatosság az egyik legfőbb oka annak, hogy világszerte népszerűvé vált. Az evőpálcikát legalább annyian ismerik, ahány magát az ázsiai konyhaművészetet, de vajon hogyan alakult ki, hol használják, milyen típusai vannak ennek a különleges evőeszköznek és hogyan kell helyesen használni?

Az alábbi cikkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Múlt és jelen: az evőpálcika történelme

Az evőeszközök elképesztően sokszínű történelme tele van titkokkal, rejtélyekkel és lenyűgöző találmányokkal, az evőpálcika is ezen találmányok közé tartozik. Kutatások szerint az első evőpálcikákat Kínában, időszámításunk előtt 1766 és 1122 alkották meg a Shang dinasztia uralkodásának idején. Azóta ez a forradalmi evőeszköz rengeteg változáson ment keresztül, míg végül az első számú evőeszközzé vált Kínában, Mongóliában, Japánban, Koreában, Laoszban, Thaiföldön és Burmában. A pálcikák pontos eredete nem ismert, de kutatók szerint Kína középső részéről vagy Tibet és Nepál területéről indult az elterjedése, hiszen ezek a területek szoros kapcsolatban álltak a han kínaiakkal, más néven hancu-kkal, mely Kína legnagyobb népcsoportja, az ország lakosságának közel 95%-át alkotják.

Az időszámításunk előtti 2. századból származó történelmi feljegyzések szerint az Shang dinasztia utolsó uralkodója elefántcsont evőpálcikákat használt időszámításunk előtt 1100 körül. Ez a tény arra enged következtetni, hogy a fából készült evőpálcikákat 500-1000 évvel korábban vezethették be. A legrégebbi, bronzból készült pálcikát Yen városának 3200 éves romjai között találták Kína Henan tartományában, a mai Anyang városának közelében. Az eszköz mérete, anyaga és formatervezése azt sugallja, hogy ezeket a korai pálcikákat, kezdetben nem evőeszközként használták, hanem inkább főzésnél, tűzszításnál és az ételek szervírozásánál vették hasznukat. Az évszázadok során az evőpálcikák anyaga folyamatos változáson ment keresztül. A bronz pálcikák a nyugati Zhou dinasztia (ie. 1100-771) uralkodása idején voltak használatosak. A lakk vagy zománc pálcák a Han dinasztia (ie. 206 – iu. 24), az arany és ezüst pálcák pedig a Tang dinasztia (iu. 618 – 907) uralma alatt voltak népszerűek.

Az ezüst pálcák kiemelkedően nagy népszerűségnek örvendtek a császári udvarban, mert a hiedelem szerint az ezüst jelzi, ha az étel mérgezett. A hiedelmeknek meglepő módon van valóság alapja ugyanis a kor kedvelt mérgei (pl.: arzén, cián) és bizonyos ételek (száznapos vagy fermentált tojás, vöröshagyma, fokhagyma) kémiai reakcióba lépték, melynek következményekét a keletkező hidrogén-szulfid (kén-hidrogén) megváltoztatta az ezüst evőpálcika színét.

A társadalom felső köreiben nem számított ritkaságnak a jáde, bronz, achát, korall, elefántcsont és réz pálcika sem.

Időszámításunk szerint 500-ra az evőpálcikák egész Ázsiában, többek között Vietnámban, Koreában és Japánban is elterjedtté váltak. Akkoriban a japánok szent tárgyként tekintettek a pálcikákra, és kizárólag vallási ceremóniákon használták őket. Évszázadokkal később a botocskák formája is megváltozott. A két összekapcsolt bambusz pálcából, modern, különálló pálcák lettek, a 17. századra pedig a bambuszt felváltotta a lakkozott fa anyag. Sokan értetlenül állnak az előtt, hogyan tett szert ilyen óriási népszerűségre az evőpálcika Ázsiában. Ennek számos oka van, de a legfőbb ok a főzési technika: az ételeket már akkoriban is kis darabokra vágták (ezzel a késhasználat feleslegessé vált az asztalnál), és ezeket az apró falatokat könnyedén el lehetett fogyasztani pálcikák segítségével. A kés „hanyatlása” és ezzel egy időben az evőpálcika „felemelkedése” Konfuciusz nevéhez köthető.

Vegetáriánusként Konfuciusz (más néven Kung Fu-ce mester) úgy vélte, a vacsoraasztalnál az éles evőeszközök használata vágóhídra emlékeztetné az embereket. Elgondolása szerint a kés éles része erőszakot, harciasságot idéz elő, mely megöli az étkezést körbelengő boldog, nyugodt hangulatot. Részben az ő tanításainak is köszönhető, hogy az evőpálcika használat ilyen gyorsan elterjedt Ázsia szerte. Pálcika felhasználásban jelenleg Japán és Kína a csúcstartó. A japán éttermekben és háztartásokban éves szinten 24 milliárd pár evőpálcikát használnak el, míg Kínában 45 milliárdot. A gyártási folyamat szigorításának és a környezet megóvásának érdekében a kínai kormány magasabb adót vetett ki a nem újrahasznosítható pálcikákra. Az evőpálcikák gyártásához évente 25 millió kifejlett fát használnak fel.

Az evőpálcikák típusai

Az evőpálcikák mindenütt jelen vannak Ázsiában. Kínában, a Koreai-félszigeten, Japánban, Mongólia egyes részein és Dél-Kelet Ázsia szárazföldi régióiban a mindennapi élet szerves részei. Kevesen tudják, de az evőpálcikáknak több típusa, fajtája is létezik. A fajták országonként eltérőek. A három fő típus a kínai, a japán és a koreai.

Kínai evőpálcika

A többi típusnál vastagabb és hosszabb, 27 centiméteres pálca, oldalai szögletesek vagy lekerekítettek, széles, tompa, lapos vagy kúpos hegyben végződik. A tompa hegy elsősorban a műanyag és melamin változatokra jellemző, a hegyesebb vég a fa és bambusz verziók jellemzője.

A kínai pálcikák szinte bármilyen anyagból készülhetnek, azonban a mai, modern kínai éttermekben a melamin műanyag pálca használatát részesítik előnyben tartóssága és könnyű tisztíthatósága miatt. A kínai háztartásokban leggyakrabban lakkozott, bambuszból készült pálcikát használnak az autentikus kínai ételek elfogyasztásához.

Japán evőpálcika

A japánok sokféle típusú evőpálcikát fejlesztettek ki. A különféle pálcikákat különböző célokra használják: főzéshez, bizonyos ételek elfogyasztásához, édességek felemeléséhez, és vannak olyan pálcikák, melyek kizárólag temetésekkor kerülnek az asztalra.

A nagyon hosszú, 30 vagy 40 centiméteres pálcákat főzéshez használják, főleg, ha az adott étel olajban sül. A főzéshez használt pálcikákat „ryoribashi”, az ételek tálalásához használt pálcikákat pedig „saibashi” névvel illetik. A rövidebb pálcák rendszerint 23 centiméter hosszúak, hegyük enyhén lekerekített. A nők által használt pálcikák általában rövidebbek, a gyerekek által használt pálcák pedig arányosan kisebbek. A legtöbb japán pálcika vége körkörösen barázdált, ami megakadályozza a falat csúszását. A pálcák hagyományosan fából vagy bambuszból készülnek és lakkozottak. Ezen kívül népszerűek még a műanyagból, csontból, fémből, jádéból, porcelánból és elefántcsontból készült pálcikák is.

Koreai evőpálcika

Észak-, és Dél-Koreában az pálcikák közepes hosszúságúak, laposak és szögletesek, és jár hozzájuk egy kanál is, mely jellemzően ugyanabból az anyagból – általában fémből – készült, mint maga a pálcika.

A szett neve „sujeo”. Számos koreiai evőpálcika gazdagon díszített a markolatnál. A régi időben a suejo anyaga társdalami osztályonként változott: az uralkodók, a társadalom felső rétege arany vagy ezüst pálcikát használt, a köznép pedig réz vagy fa sujeo-t. Manapság a pálcika és a hozzá tartozó kanál is rozsdamentes acélból készül, habár tradicionális körökben a bangjja (kézzel kovácsolt koreai bronz) is népszerű. A kínai, a japán és a koreai pálcikákon kívül létezik még thaiföldi és vietnámi evőpálcika is. Az „őshonos” thai konyha a villa és a kanál használatát részesíti előnyben, de a kínai bevándorlók megjelenésével az evőpálcika használata is egyre inkább elterjedt.

A Thaiföldön található kínai és japán éttermekben az adott kultúrára jellemző evőpálcikát kínálják a vendégeknek. A vietnámi evőpálcika hosszú, hegye kúpos és tompa, hagyományosan lakkozott fából vagy bambuszból készül. Az úgynevezett „đũa cả” kifejezés a rizs tálalásához használt nagy, lapos evőpálcikákra utal.

Evőpálcika használat helyesen lépésről lépésre

Az ázsiai emberek tudják, hogyan kell helyesen használni az evőpálcikát. Sok külföldi azonban elbizonytalanodik, ha egy kínai vagy japán étteremben pálcikát kell használnia, pedig a helyes technika elsajátítása egyáltalán nem ördöngösség, és a legtöbb ázsiai étteremben a felszolgálók készségesen meg is tanítják a vendégek a „pálcaforgatás” technikájára.

Az alábbi négy egyszerű lépés betartásával bárkiből „evőpálcika-mester” válhat.

1. lépés: Tartsd lazán a domináns kezedet! Azok, akik szorítják a pálcikát, szinte biztosan elejtik az ételt. Helyezd az egyik evőpálcikát a mutatóujjad és a hüvelykujjad közötti mélyedésbe. Egyensúlyozd ki a gyűrűsujjaddal.
2. lépés: Helyezd a másik evőpálcikát a mutatóujjad és a hüvelykujjad közötti mélyedésbe ugyanúgy, ahol az előzőt, de ezt a gyűrűsujjad helyett a középső ujjaddal támaszd meg.
3. lépés: A hüvelyk-, mutató-, és középső ujjaddal enyhén szorítsd meg a másodikként megfogott pálcikát.
4. lépés: Az elsőként megfogott (alul levő) pálcika többé kevésbé álló helyzetben marad. A mutató-, és középső ujj végzi az emelést a másodikként megfogott pálcikával. Ez a (felül levő) pálcika mozog fel-le. Tartsd lazán a kezedet és ragadd meg az ételt!

Az evőpálcikák használata az ázsiai gasztronómiai kultúra szerves része. A kínai kultúrában vannak olyan alapvető szabályok, tabuk, melyekre érdemes odafigyelni, máskülönben könnyen nevetség (vagy épp megbotránkozás) tárgyává válhatunk egy tradícionális kínai étteremben.

• Ne koccanjon az edény oldalához a pálcika, ne csapjunk vele zajt, mert ez a kínaiakat az ételért könyörgő koldusokra emlékezteti.
• Ne mutogassunk a pálcikával vagy a mutatóujjunkkal senkire, mert ezt egyfajta vádaskodásnak tekintik.
• Ne szopogassuk, nyalogassuk az evőpálcika hegyét, mert ez udvariatlanságnak számít és neveletlenségre utal.
• Ne túrkáljuk végig az asztalon levő összes ételt, ha nem tudjuk eldönteni, melyikből szeretnénk szedni.
• Evőpálcikát ételbe szúrni tilos! A pálcikával nehezen megfogható ételeket általában kanállal fogyasztják.
• Az asztalnál ülők közül mindig az idősebbek emelik fel először az pálcikáikat.
• Az evőpálcikát függőlegesen az ételbe állítani tilos! Ez a temetési szertartásokra emlékeztet.

Manapság a pálcikáknak számos új funkciója ismert azon kívül, hogy evőeszközök. Szinte az összes ázsiai országban, de főleg Kínában szuvenírként árulják, amit hazavihetünk barátainknak vagy rokonainknak. A kínaiak az evőpálcikára a „kuaizi” szót használják, mely szó szerint azt jelenti, hogy „hamarosan fia születik”, ezért a pálcika remek nászajándék lehet friss házasoknak.

Habár az egyszerű, letisztult bambusz evőpálcika is rendkívül szép és dekoratív, ma már számtalan gyönyörűen festett pálcika is megtalálható a boltok polcain, melyek szinte már műalkotások. Sokan a bélyegekhez vagy bankjegyekhez hasonlóan gyűjtik őket.