A legtöbben kerüljük, mert csíp és makacsul terjed a kertben, máshol viszont értékes alapanyagként tekintenek rá.

A csalán a csalánfélék közé tartozó, lágyszárú, évelő növény, amely akár egy méter magasra is megnő. Legkönnyebben a leveleken és a száron található apró, szúrós szőrről ismerhető fel, amely érintéskor égető, csípő érzést okoz. Világszerte mintegy 80 faja ismert. Magyarországon a nagycsalán a legelterjedtebb, szinte mindenhol megjelenik: erdőszéleken, árokpartokon, elhagyott területeken, de gyakran a kertekben is.

Levelei tavasztól őszig gyűjthetők, gyökerét tavasszal vagy ősszel szedik. Gyors növekedése miatt itthon gyakran gyomként tekintenek rá. Azonban tápanyagokban rendkívül gazdag: jelentős mennyiségben tartalmaz vasat, C-vitamint, kalciumot és antioxidánsokat. Hagyományosan vértisztító, vízhajtó és vérképző hatása miatt fogyasztják, teáját többek között máj- és epepanaszokra, légúti megbetegedésekre, valamint fáradékonyság ellen alkalmazzák. Külsőleg reumatikus és ízületi problémák esetén, illetve hajápolásra is használják.

Vannak, akik a népi gyógyászatból ismert módszert követve friss csalánnal csapkodják meg a saját bőrüket, mivel a csípő hatást élénkítő, keringésfokozó hatásúnak tartják. A Greens of Daisy nevű Facebook-oldal videója alatti hozzászólásokban többen arról számoltak be, hogy rendszeresen alkalmazzák ezt a technikát, míg mások inkább óvatosabbak, mondván a csalán csípése annyira intenzív, hogy semmilyen körülmények között nem próbálnák ki saját magukon, ahogy a kertben sem látják szívesen.

Miközben idehaza sokan irtják, Észak-Európában, főleg Norvégiában, a csalán régóta a gasztronómia szerves része. Tavasszal az egyik első friss zöldként kerül az asztalra. A fiatal leveleket blansírozzák (vízzel forrázzák), így azok elveszítik csípő hatásukat. Ízük enyhén a spenótra emlékeztet. Többféleképpen is felhasználják: gyakran készül belőle krémleves, pesto és különféle zöld szósz, de piték és palacsinták töltelékeként, sőt kenyerekben vagy akár teaként is megjelenik.

Norvégiában a szárított levelekből készült tea ára általában 70–150 norvég korona (2290–4905 forint) között alakul, a csalánmagért 100 grammonként pedig akár 80–180 koronát (2610–5890 forint) is elkérnek. A különböző kivonatok és kapszulák ennél is drágábbak, a speciális, prémium készítmények ára pedig akár a 350 koronát (11 445 forint) is elérheti. Eközben Magyarországon ugyanaz a növény sokszor magától nő a kertben, és továbbra is inkább gyomként tekintünk rá.

Képek forrása: Unsplash/Shutterstock