Egyszerű csokoládészeletként indult, de hamar a norvégok nemzeti kincsévé vált, és sokan el sem indulnak nélküle a természetbe.

A Kvikk Lunsj, vagyis „kirándulócsokoládé” 1937 óta kíséri a norvégokat a természetbe – írja a BBC. A ma már ikonikusnak számító tejcsokoládéval bevont édesség négy, egymástól könnyen letörhető ostyás szeletből áll, és évente körülbelül 60 millió darabot készítenek belőle. Szinte minden túrázó hátizsákjában ott lapul, legyen szó hegymászóról, síelőről vagy akár egy erdei sétálóról, éppen ezért nem csupán édesség, hanem nemzeti szimbólum is, amely a norvégok szabadtéri életmódjához, az úgynevezett friluftslivhez kötődik.

A csokoládé története valójában egy balul elsült kirándulással kezdődött: a Freia csokoládégyár igazgatója, Johan Throne Holst eltévedt az erdőben, amire a német üzlettársa panaszkodva jegyezte meg, hogy egy tábla csoki megmenthette volna a helyzetet. Ez az élmény adta az ötletet a Kvikk Lunsj későbbi megalkotásához. A szeletet először étcsokoládéból készítették, ám az nem bizonyult elég finomnak, így hamar áttértek a tejcsokoládés változatra, ami már nagy sikert aratott.

A második világháborút követő német megszállás után a norvégok visszanyerhették hegyeiket és fjordjaikat, és a Kvikk Lunsj a szabadság és a közös kirándulások jelképévé vált. A csoki generációkon átívelő hagyományt teremtett, hiszen a kirándulás során a hátizsákba mindig került belőle egy szelet.

Időről időre felmerül, hogy a Kvikk Lunsj csak a brit KitKat másolata, mivel a két édesség külsőre nagyon hasonlít. Jogviták is voltak, de Norvégiában a Kvikk Lunsj maradt az egyedüli jogos tulajdonosa a „négy darabra törhető” formának.

Képek forrása: Unsplash